Főmenü
Kezdőlap
Polgármesteri köszöntő
Településünkről
Látnivalók
Képgaléria
Weblinkek
Elérhetőségek
Kökényesi Lap
Partnereink
Önkormányzat
Választás 2014.
Hatályos rendeletek
Önkormányzati választások 2010.
Intézmények
Képviselő testület
Beszerzések, közbeszerzések
Közadatkereső
Közérdekű adatok
Hivatal
Közérdekű közlemények
Fejlesztések
Ügyintézés
Bizottságok
Pályázatok
Üvegzseb
ÁNYK Nyomtatványkitöltő letöltés - NAV
Nyomtatványok
Google PageRank
Kezdőlap arrow Településünkről arrow Történet

A település története PDF Nyomtatás E-mail
A település történeteA XI. században feltehetően a Szolnok nemzetség birtoka volt. A nemzetség ez ágának a XII. században való elszegényedésével, gyengülésével hozható kapcsolatba, hogy a század közepe táján e terület már a Kökényes-Radnót nemzetség birtokába került. A falu neve és a XII. század utolsó negyedében alapított premontrei prépostság arra enged következtetni, hogy e helyen alakult ki a nemzetség központja.
A tatárjárás idején a falu és a prépostság is súlyos károkat szenvedhetett, amelyre a templom középkori maradványai alapján következtethetünk. A nemzetségnek nógrádi ága a XIV. század elején kihalt, s Kökényes és az ahhoz tartozó birtokok 1315-ben a Kacsics-nembeli Simonra szálltak. A birtoklás ekkor női ágon folytatódott. (A birtokok egy része már korábban - Erdélyben is - Aba-nembeliek kezére került.) A prépostság kegyurai ettől kezdődően a Kacsics-nembeli birtokosok. 1332-ben Briccius a kökényesi prépost.
A település történeteA Kökényes nemzetség kihaltával az útvonalak kereszteződésében települt falu s az itt alapított prépostság is hanyatlásnak indult. Megkezdődött az egykor jelentős birtok felbomlása. A birtokhoz tartozó Bér, Palotás s talán Erdőtarcsa és Héhalom is már a XIV. század elején királyi birtok.
Kökényes a Kacsicsok Salgai ágának kezéről 1413-ban a Gömör megyei Derencsényiek birtokába került. 1428-ban Kwekenyesmonastora néven említik.
1493-ban a Szobi család is birtokos itt. A XVI. század elején a Derencsényiek már csak részbirtokosok Kökényesen, kisbirtokos nemesek mellett. Az 1542. évi Nógrád megyei adóösszeírásban is előfordul a falu neve, és megtudjuk abból, hogy akkor plébániája volt: „Kewkenyes, plebanus loci ejusdem, fl. I."
A török hódoltság kezdete táján a falu és a prépostsági épületek jelentős károkat szenvedhettek. A szerzetesek már korábban elhagyták a prépostságot. Hatvannal együtt Kökényes is hamar hódoltsági terület terület lett (1544). 1559-ben 24 adóköteles házat írtak össze Kökényesen. 1562-63-ban 2820 akcset fizetett a falu Aspalik Hasszán agának. A prépostság köveinek nagy részét a törökök a hatvani vár javításához, erősítéséhez használták fel.
A hódoltság megszűnte után a Podmaniczky és az Orczy családok birtokába került Kökényes. Az 1697-ben készült canonica visitatio szerint korábban a falu a vérségi plébániához tartozott. „Versegh erat antea cum Kökényes distincta parochia." 1714-ben újjászervezték a vérségi plébániát, s Kökényes fíliája lett. Ez a kapcsolat 1854-ig tartott. Önálló plébániává való alakulása óta vezetik az anyakönyvet.
A település története1713. febr. 18-án a Kende nemzetség tagjai megállapodtak abban a fiú- és leányágat illető javak elosztása során, hogy „Az Kökényesi Régi Udvarház mind a hat részre osztodgyék, vagy pedig közönségesen curaltassék s epetessék, szabados jussa leven mindenik Atyafinak le meneteliben az házhoz szállani".
A községhez tartozott Alsó- és Felsőpatkányos, Kis- és Nagytamota, Ürgéspuszta, Tetszlak és Albertmajor. Lélekszáma: 1912-ben 797 fő és 1970-ben 830 fő.
1.2.1. A település jellege
A Bér-patak nyugati partján húzódó dombvonulat lábánál vezető út két oldalán települt a falu. Az útkanyar feletti dombon áll a Római katolikus plébániatemplom, s közelében, az oda felvezető út északi oldalán a plébánia épülete. A falu az Aszód-Verseg-Zagyvaszántó-Pásztó (vagy Gyöngyöspata) és a Hatvan-Heréd-Erdőtarcsa-Acsa (vagy Buják) felé vezető utak keresztezési pontjában települt. Ezek az utak a Zagyva és a Galga völgyét kötötték össze, s így Kökényes a középkorban jelentős csomópont, vámhely lehetett.
Nagykökényes és környéke hatezer év óta folyamatosan lakott terület. Az egymásra épülő Kultúrákat az általános iskola régészeti kiállítása mutatja be. Az első írásos emlék 1235-aól származik, mely Kokins nevén említette a települést.
A XI. században feltehetően a Szolnok nemzetség birtoka volt. A nemzetség ezen ágának a XII. században való elszegényedése a nemzetség gyengülésével hozható kapcsolatba. így a század közepe táján e terület már a Kökényes-Radnót nemzetség birtoka lett. A falu neve, és a XII. század utolsó negyedében épült premontrei prépostság ténye arra enged Következtetni, hogy e helyen alakult ki a nemzetség központja. A tatárjárás idején, 1241-ben a falu és a prépostság is súlyos Károkat szenvedett, amelyre a templom Középkori maradványai alapján Következtethetünk. A nemzetség nógrádi ága a XIV. század elején kihalt, s Kökényes, illetve a hozzá tartozó birtokok 1315-ben a Kacsics-nembéli Simonra szállottak. A birtoklás ekkor női ágon folytatódott. A prépostság Kegyurai ettől kezdve a Kacsics-nemzetségbeli rjirtokosok voltak. 1332-ben Briccius a Kökényesi prépost.
A Kökényes nemzetség kihaltával az útvonalak Kereszteződésében épült falu, s az itt alakult prépostság is Hanyatlásnak indult. Megkezdődött az egykor jelentős birtok felbomlása. A hozzá tartozó Bér, Palotás és talán Erdőtarcsa is már a XIV. század elején királyi birtok volt. Kökényes a Kacsicsok salgai ágának kezéből 1413-ban a Gömör megyei Derencsényiek birtokába került. 1428-ban Kwekenyes monostora néven említették. 1493-ban a Szobi család is birokosa volt. A XVI. század elején a Derencsényiek már csak részbirtokosok voltak Kökényesen, a kisbirtokos nemesek mellett. Az 1542. évi Nógrád megyei összeírásban is előfordult a falu neve, s ebből megtudjuk, hogy ekkor plébániája volt.
A török hódoltság kezdete táján a falu és a prépostsági épületek jelentós károkat szenvedtek. A szerzetesek már korábban elhagyták a prépostságot, Hatvannal együtt Nagy- és Kiskökényes is Hódoltsága terület lett. 1559-ben 24 adóköteles házat írtak össze a faluban. 1562-63-ban 2820 akcse adót fizetett a falu Aspalik Hasszán török agának.
A hódoltság megszűnése után a Podmaniczky és az Orczy családok birtokába került a község. 1714-től 1854-ig Verség ieanyegynáza voit. A községhez tartozott Also- és Felsópatkányos, Kis- és Nagytamota. Ürgéspuszta, Tetsziak és Albertmaior. Lakóinak száma 1912-ben 797, 1970-ben 830 volt.
 
A község  pecsétje 1691-ből
 
A község  pecsétje 1691-ből

A népesség száma 1949. január 1 - én 896 fő. melyből 91 % földműveléssel foglalkozott, ugyanekkor 185 lakóház állt, melyből egylakásos 175; a lakások száma 214, közülük 126 egyszobás. A 100 lakásra jutó lakosok száma 419. 1955-ben három kisiparos élt a községben.
A falu területe 1956. február 1-jén 3004 kat. Holdat tett ki. A mezőgazdasági terület 2897 kat. hold volt, melyből 990 hold szocialista szektorban, 1899 hold egyéni tulajdonban volt. A faluban a villanyt 1954-ben vezették be. 1956. január 1 -|én két ásott közkút volt a községben. 1955. december 31-én egy szülésznő látta el feladatát. 1955. szeptember 15-én a község egy iskolájának 2 tantermében 4 nevelő 98 gyermeket tanított. 1955. december 31-én a faluban egy Kultúrotthon, egy könyvtár és agy keskenyfilmes mozi működött.
A község tíz éven át Heréd községhez tartozott Közigazgatásilag, a rendszerváltás óta ónálló. A Területi adottságok a Heréd községgel való együttműködést azóta s szükségessé teszik. A legutóbbi választáson a polgármester és a testületi tagok a független jelöltek közül kerültek ki.
 
 

Orvosi Ügyelet

További információkért kattintson >>

Ma 2018. április 21. szombat, Konrád és Zelmira napja van.

Közadattár

NAGYKÖKÉNYES KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT

3012 NAGYKÖKÉNYES

SZABADSÁG ÚT 37.

adószámunk: 15381725-2-10

Törzskönyvi azonosítónk: 381729

Polgármester: Besszer Andrásné

Jegyző: dr. Farkas Andrea

 

ELÉRHETŐSÉGEINK:

Telefon: 37/377-022

e-mail:  Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.


© 2018 www.nagykokenyes.hu
Joomla! egy GNU/GPL Licensz alatt kiadott szabad szoftver