Történet

A XI. században feltehetően a Szolnok nemzetség birtoka volt. A nemzetség ez ágának a XII. században való elszegényedésével, gyengülésével hozható kapcsolatba, hogy a század közepe táján e terület már a Kökényes-Radnót nemzetség birtokába került. A falu neve és a XII. század utolsó negyedében alapított premontrei prépostság arra enged következtetni, hogy e helyen alakult ki a nemzetség központja.
A tatárjárás idején a falu és a prépostság is súlyos károkat szenvedhetett, amelyre a templom középkori maradványai alapján következtethetünk. A nemzetségnek nógrádi ága a XIV. század elején kihalt, s Kökényes és az ahhoz tartozó birtokok 1315-ben a Kacsics-nembeli Simonra szálltak. A birtoklás ekkor női ágon folytatódott. (A birtokok egy része már korábban – Erdélyben is – Aba-nembeliek kezére került.) A prépostság kegyurai ettől kezdődően a Kacsics-nembeli birtokosok. 1332-ben Briccius a kökényesi prépost.

A Kökényes nemzetség kihaltával az útvonalak kereszteződésében települt falu s az itt alapított prépostság is hanyatlásnak indult. Megkezdődött az egykor jelentős birtok felbomlása. A birtokhoz tartozó Bér, Palotás s talán Erdőtarcsa és Héhalom is már a XIV. század elején királyi birtok.
Kökényes a Kacsicsok Salgai ágának kezéről 1413-ban a Gömör megyei Derencsényiek birtokába került. 1428-ban Kwekenyesmonastora néven említik.
1493-ban a Szobi család is birtokos itt. A XVI. század elején a Derencsényiek már csak részbirtokosok Kökényesen, kisbirtokos nemesek mellett. Az 1542. évi Nógrád megyei adóösszeírásban is előfordul a falu neve, és megtudjuk abból, hogy akkor plébániája volt: „Kewkenyes, plebanus loci ejusdem, fl. I.”
A török hódoltság kezdete táján a falu és a prépostsági épületek jelentős károkat szenvedhettek. A szerzetesek már korábban elhagyták a prépostságot. Hatvannal együtt Kökényes is hamar hódoltsági terület terület lett (1544). 1559-ben 24 adóköteles házat írtak össze Kökényesen. 1562-63-ban 2820 akcset fizetett a falu Aspalik Hasszán agának. A prépostság köveinek nagy részét a törökök a hatvani vár javításához, erősítéséhez használták fel.
A hódoltság megszűnte után a Podmaniczky és az Orczy családok birtokába került Kökényes. Az 1697-ben készült canonica visitatio szerint korábban a falu a vérségi plébániához tartozott. „Versegh erat antea cum Kökényes distincta parochia.” 1714-ben újjászervezték a vérségi plébániát, s Kökényes fíliája lett. Ez a kapcsolat 1854-ig tartott. Önálló plébániává való alakulása óta vezetik az anyakönyvet.

Kökényes a Kacsicsok Salgai ágának kezéről 1413-ban a Gömör megyei Derencsényiek birtokába került. 1428-ban Kwekenyesmonastora néven említik.
1493-ban a Szobi család is birtokos itt. A XVI. század elején a Derencsényiek már csak részbirtokosok Kökényesen, kisbirtokos nemesek mellett. Az 1542. évi Nógrád megyei adóösszeírásban is előfordul a falu neve, és megtudjuk abból, hogy akkor plébániája volt: „Kewkenyes, plebanus loci ejusdem, fl. I.”
A török hódoltság kezdete táján a falu és a prépostsági épületek jelentős károkat szenvedhettek. A szerzetesek már korábban elhagyták a prépostságot. Hatvannal együtt Kökényes is hamar hódoltsági terület terület lett (1544). 1559-ben 24 adóköteles házat írtak össze Kökényesen. 1562-63-ban 2820 akcset fizetett a falu Aspalik Hasszán agának. A prépostság köveinek nagy részét a törökök a hatvani vár javításához, erősítéséhez használták fel.
A hódoltság megszűnte után a Podmaniczky és az Orczy családok birtokába került Kökényes. Az 1697-ben készült canonica visitatio szerint korábban a falu a vérségi plébániához tartozott. „Versegh erat antea cum Kökényes distincta parochia.” 1714-ben újjászervezték a vérségi plébániát, s Kökényes fíliája lett. Ez a kapcsolat 1854-ig tartott. Önálló plébániává való alakulása óta vezetik az anyakönyvet.
1713. febr. 18-án a Kende nemzetség tagjai megállapodtak abban a fiú- és leányágat illető javak elosztása során, hogy „Az Kökényesi Régi Udvarház mind a hat részre osztodgyék, vagy pedig közönségesen curaltassék s epetessék, szabados jussa leven mindenik Atyafinak le meneteliben az házhoz szállani”.
A községhez tartozott Alsó- és Felsőpatkányos, Kis- és Nagytamota, Ürgéspuszta, Tetszlak és Albertmajor. Lélekszáma: 1912-ben 797 fő és 1970-ben 830 fő.
1.2.1. A település jellege
A Bér-patak nyugati partján húzódó dombvonulat lábánál vezető út két oldalán települt a falu. Az útkanyar feletti dombon áll a Római katolikus plébániatemplom, s közelében, az oda felvezető út északi oldalán a plébánia épülete. A falu az Aszód-Verseg-Zagyvaszántó-Pásztó (vagy Gyöngyöspata) és a Hatvan-Heréd-Erdőtarcsa-Acsa (vagy Buják) felé vezető utak keresztezési pontjában települt. Ezek az utak a Zagyva és a Galga völgyét kötötték össze, s így Kökényes a középkorban jelentős csomópont, vámhely lehetett.

Nagykökényes és környéke hatezer év óta folyamatosan lakott terület. Az egymásra épülő Kultúrákat az általános iskola régészeti kiállítása mutatja be. Az első írásos emlék 1235-aól származik, mely Kokins nevén említette a települést.
A XI. században feltehetően a Szolnok nemzetség birtoka volt. A nemzetség ezen ágának a XII. században való elszegényedése a nemzetség gyengülésével hozható kapcsolatba. így a század közepe táján e terület már a Kökényes-Radnót nemzetség birtoka lett. A falu neve, és a XII. század utolsó negyedében épült premontrei prépostság ténye arra enged Következtetni, hogy e helyen alakult ki a nemzetség központja. A tatárjárás idején, 1241-ben a falu és a prépostság is súlyos Károkat szenvedett, amelyre a templom Középkori maradványai alapján Következtethetünk. A nemzetség nógrádi ága a XIV. század elején kihalt, s Kökényes, illetve a hozzá tartozó birtokok 1315-ben a Kacsics-nembéli Simonra szállottak. A birtoklás ekkor női ágon folytatódott. A prépostság Kegyurai ettől kezdve a Kacsics-nemzetségbeli rjirtokosok voltak. 1332-ben Briccius a Kökényesi prépost.
A Kökényes nemzetség kihaltával az útvonalak Kereszteződésében épült falu, s az itt alakult prépostság is Hanyatlásnak indult. Megkezdődött az egykor jelentős birtok felbomlása. A hozzá tartozó Bér, Palotás és talán Erdőtarcsa is már a XIV. század elején királyi birtok volt. Kökényes a Kacsicsok salgai ágának kezéből 1413-ban a Gömör megyei Derencsényiek birtokába került. 1428-ban Kwekenyes monostora néven említették. 1493-ban a Szobi család is birokosa volt. A XVI. század elején a Derencsényiek már csak részbirtokosok voltak Kökényesen, a kisbirtokos nemesek mellett. Az 1542. évi Nógrád megyei összeírásban is előfordult a falu neve, s ebből megtudjuk, hogy ekkor plébániája volt.
A török hódoltság kezdete táján a falu és a prépostsági épületek jelentós károkat szenvedtek. A szerzetesek már korábban elhagyták a prépostságot, Hatvannal együtt Nagy- és Kiskökényes is Hódoltsága terület lett. 1559-ben 24 adóköteles házat írtak össze a faluban. 1562-63-ban 2820 akcse adót fizetett a falu Aspalik Hasszán török agának.
A hódoltság megszűnése után a Podmaniczky és az Orczy családok birtokába került a község. 1714-től 1854-ig Verség ieanyegynáza voit. A községhez tartozott Also- és Felsópatkányos, Kis- és Nagytamota. Ürgéspuszta, Tetsziak és Albertmaior. Lakóinak száma 1912-ben 797, 1970-ben 830 volt.

A község pecsétje 1691-ből

A népesség száma 1949. január 1 – én 896 fő. melyből 91 % földműveléssel foglalkozott, ugyanekkor 185 lakóház állt, melyből egylakásos 175; a lakások száma 214, közülük 126 egyszobás. A 100 lakásra jutó lakosok száma 419. 1955-ben három kisiparos élt a községben.
A falu területe 1956. február 1-jén 3004 kat. Holdat tett ki. A mezőgazdasági terület 2897 kat. hold volt, melyből 990 hold szocialista szektorban, 1899 hold egyéni tulajdonban volt. A faluban a villanyt 1954-ben vezették be. 1956. január 1 -|én két ásott közkút volt a községben. 1955. december 31-én egy szülésznő látta el feladatát. 1955. szeptember 15-én a község egy iskolájának 2 tantermében 4 nevelő 98 gyermeket tanított. 1955. december 31-én a faluban egy Kultúrotthon, egy könyvtár és agy keskenyfilmes mozi működött.
A község tíz éven át Heréd községhez tartozott Közigazgatásilag, a rendszerváltás óta ónálló. A Területi adottságok a Heréd községgel való együttműködést azóta s szükségessé teszik. A legutóbbi választáson a polgármester és a testületi tagok a független jelöltek közül kerültek ki.