A Római Katolikus templom
A Római katolikus templom
A Római katolikus templom a Kökényes-Radnót nemzetség által alapított második premontrei prépostság. A prépostságot a nemzetség első, Mikud fehérvári prépost (később győri püspök) által alapított garábi premontrei monostor szerzetesei népesítették be a XII. század utolsó évtizedeiben. A két premontrei prépostság alapítása gyorsan követte egymást. Kökényes még a tatárjárás előtt szerzeteseket adott a sági prépostnak, s feltehetően még előbb a közeli jánoshidai premontrei monostornak. Ez azt bizonyítja, hogy a nemzetség, elsősorban Mikud győri püspök később is jelentős szerepet töltött be a premontreiek hazánkba való letelepítésében, erősítésében.
A prépostság középkori történetéhez tartozik még az is, hogy a templomtól nyugatra eső területen – a magasan húzódó dombháton – középkori kerámia töredékeit találták. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a középkori falu a prépostságtól nyugatra eső, a jelenleginél jóval magasabb területen – ma műveit, szántott terület – helyezkedett el. Ez annál is érdekesebb számunkra, mert megerősíti a korábbi megfigyeléseket a premontrei prépostságok s az azokhoz tartozó falvak egymáshoz viszonyított területi elhelyezkedéséről. A prépostság középkori történetéről keveset tudni.
A tatárjárás után újjáépült a prépostság, de már meggyengült, hanyatlásnak indult. Az alapító nemzetség nógrádi ágának kihaltával a kegyuraság női ágon a Kacsics nemzetségé lett. 1332-ben Bereck kökényesi prépost a budai káptalan előtt konventjét is képviselte: „…ac pro Petro fdio Mykud quondam bani, item Johanne et Ladislao, filiis Nicolai, filii eiusdem Mykud …”
A prépostság hanyatlásának egyik jele az is, hogy a garábi prépost, a kökényesi prépostság atyaapátja is birtokot ad el. A prépostságok közti kapcsolat szempontjából azonban érdekes az, hogy az említett birtokot a kegyurak és a kökényesi rendtársak hozzájárulásával adja el a garábi prépost. A prépostság utolsó említésével 1428-ban találkozunk. A prépostság épületeinek, templomának története később már összekapcsolódik a plébániatemplom építéstörténetével. A jelenleg álló plébániatemplom a hódoltság idején elpusztult prépostság épületének helyén, részben azok kőanyagának felhasználásával épült, többszöri bővítés eredményeként.
A templom berendezése
Főoltár: Két lépcsőn álló oltárépítményének középrészén díszes kiképzésű tabernákulum, mellett gyertyatartók és felette félköríves keretben a főoltárkép, amely Máriát ábrázolja.
Szószék: Mellvédje dísztelen, csak magas talapzaton álló oszlopok sorakoznak rajta. Sima ajtaja fölött girland díszítés. A szószék tőle jobbra Mózes kőtáblái, balra pedig felhők. Fából készült, barna-fehér színezéssel. XIX. századi, késői klasszicista.
Szenteltvíztartó: 1825-ből való. Évszámmal ellátott, vörös márvány.
Szentélykorlát: XIX. század első feléből való, márványt imitáló fa.
Sekrestyeszekrény: Háromíves, háromajtós felsőrésszel ellátott, tetején girlandos díszítésű urna. Szürkéskék színű. XIX. század eleje.
Padok: A hajó két oldalán elhelyezett padok oldallapjai egyszerűbb, barokk ízlés szerint készültek.
Szent Antal szobor 
A nagykökényesi templom műemléki felújítása
A premontrei prépostság alapítása a XII. századra tehető. Első írásos emlékei 1228-ból maradtak fenn. Az évszázadok folyamán többször is átépítették, bővítették templomunkat, míg elnyerte mai formáját. Az 1960-as felújítás nem emelte ki a műemléki jelleget, amit a mostani felújítással szeretnénk pótolni.
2005-ben a teljes tetőszerkezet felújítása történt meg. 2008. szeptemberében elkezdődött a külső homlokzat műemléki helyreállítása. A munkálatok kezdete óta feltárásra kerültek a templom román kori részei és a gótikus kori többszöri átépítésre utaló falak is.
A felújítás jelentős költségeihez pályázat útján, egyházmegyei és alapítványi támogatás által jutott az egyházközség.